A lillafüredi pisztrángtelep - kép: Krumpli Béla
Mivel is kezdhetném, mint egy gasztro témájú bejegyzéssel, bár akárhogyan rangsorolom a helyeket, kétségtelen, tavalyi utazásaink egyik fénypontja lett a lillafüredi pisztrángos. Azóta is azon gondolkodom, hogy annyira nem nagy ez az ország, hogy egy ilyen helyről ne tudjon mindenki. Pedig a tapasztalat azt mutatja, alig akad olyan, aki ismerné a lillafüredi pisztrángtelepet.
Persze mi sem hallottunk róla, a szállásadónk kérdezett ki terveinkről, és ő ajánlotta. Azt mondta, szeretni szokták a vendégek. Mi is elsőre beleszerettünk, nekem például annyira ízlett, hogy egy hétig minden nap pisztrángot ettem, mondjuk a környéken konkurenciája nem is volt. A füstölt pisztráng egészen biztosan itt a legfinomabb az egész országban - most már állíthatom, kóstoltam a többit is. Lillafüreden hidegen füstölik, így sokkal feszesebb lesz a halhús, a fűszereknek köszönhetően pedig különleges ízű.
Aki kisvasúttal jön, egy kicsit gyalogolnia kell, mert a telep pont két megálló között van
A telepre autóval, kisvasúttal és busszal is fel lehet jutni, de Lillafüredről érdemes felsétálni, a tó erdő felőli oldalán csak az erdei ösvényt kell követni, majd a kisvasút sínjeit, és előbb-utóbb megérkezik az ember a telepre. (Ha éppen jön a vonat, azt messziről hallani, és olyan lassan döcög, hogy a szűkebb részeknél is van idő leugrálni a sínekről.)
Hoitsy György - kép: Krumpli Béla
A telepen nagyon hamar ki lehet szúrni Hoitsy Györgyöt, és feleségét, Ágnest, ők azok, akik egyszerre vannak mindenhol. Még akkor is, ha egy-egy vendég teljesen lefoglalja őket, mint ahogy mi is tettük. Bár nem ez volt a szándékunk, de a beszélgetést nem lehetett abbahagyni. Végül megnézhettük az összes tavat és medencét, bónuszként a jégmadár is megmutatta magát. Sok mindent megtudtunk a pisztrángokról. Szó esett a tavalyi szárazságról, ami ellen akkor még csak ponyvákkal védekeztek, azóta viszont üzembe helyezték a Gyuriék által kifejlesztett recirkulációs rendszert, így nem kell már izgulniuk a csapadék miatt. Gyuri elmesélte egy-egy napjukat, hónapjukat, évüket. A telepen soha nincs megállás, míg máshol télen legalább lazább az élet, a pisztrángokra akkor kell a legjobban vigyázni. Ha másnap reggelig maradnánk, Gyuri akkor sem apadna ki a szóból, az elmúlt harminc év történéseit nem lehet röviden elmesélni. Nagyon sok mindent maguknak kellett kikísérletezniük, nem volt kihez segítségért fordulni. Nem, ezek nem panaszos szavak, egyszerűen csak nem fogadták el az első útjukba kerülő megoldást, mindig a legjobbat keresték. A pisztrángokat elnézve és kóstolva úgy tűnik, megtalálták.
Arany pisztráng - kép: Krumpli Béla
Jelenleg sebes-, szivárványos- és arany pisztrángot szaporítanak, nevelnek. A honlap szerint "A telep teljes vertikummal működik, a szaporítástól az áruhal kibocsátásig, és értékesít ikrát, zsenge, előnevelt, és egynyaras ivadékot. A fő profil azonban az étkezési pisztráng előállítása. A gazdaság kis tételben, kiváló minőségben termeli ezt az igen ízletes halkülönlegességet. A nagyszerű íz, és a kiváló húsminőség titka az, hogy a tavakat kristálytiszta forrásvíz táplálja, a hagyományos tenyésztési technológia, a természetes takarmányozás és az, hogy a vevő itt mindig frissen fogott halat kap."
Sebes pisztráng - kép: Krumpli Béla
Gyuriék harminc éve laknak a telepen, gyakorlatilag mióta kikerültek a nagybetűs életbe. Gyuri egy sporttáskával érkezett '82 nyarán, felesége, Ágnes kicsit később követte az akkor teljesen lepusztult haltelepre. Hamar kiderült, ha komolyan veszik az ottlétüket, gyakorlatilag újra kell építeni az egész telepet. Pénz nem volt, az akkori államapparátus részéről akarat sem, ha nem csináltak volna semmit, akkor se szól senki. Ők azonban két kézzel kezdtek neki a munkának. Hordták a szemetet, frissítették az akkor már nagyon beltenyészetű halállományt, új technológiákkal, halfajtákkal kísérleteztek. '91-ben egy kis szerencsével végre sikerült bérbe venniük a telepet, immár családi vállalkozássá alakulhatott az addig állami cég.
kép: Krumpli Béla
Azért, hogy a termelési periódus folyamatos legyen, hogy egész évben állandóan legyen piaci méretű hal, több fajta pisztrángot is tartanak, amelyek különböző időszakban ikráznak le. Pontosabban különböző időpontokban fejik le őket, így ugyanis kisebb a veszteség. Ez azt jelenti, hogy októbertől Gyuri az elkülönített anyákat egyenként, naponta kézbe veszi, és megvizsgálja. Amikor elérkezett az idő, az anyákat természetes anyagokkal elaltatják, és egyenként "fejik" ki belőlük az ikrát. Így sérülnek a legkevésbé: míg régen az ikrák fele elpusztult, ma már alig 3-5 százalékos a veszteség. Ezután az ikrákat összekeverik a haltejjel, leviszik a keltetőházba, ahol decembertől éjjel-nappal figyelik és félóránként etetik a frissen kikelt kishalakat. Azután tavasszal kiteszik a kinti medencékbe, majd ahogy nőnek, úgy kerülnek további tavakba.
"Ha nem védenénk a növendék halak medencéjét hálóval, a jégmadár így csapna le rájuk!"
Gyuri az őszi munkákat szereti a legjobban, mint mondja, nincs csodálatosabb annál, mint amikor a két keze által indul el egy új élet. Ismeri is a halakat. Azt mondja, a tehenész is megismeri a mások által teljesen egyformának látott állatokat, nincs abban semmi különös. Eleget figyeli őket, hogy felfedezze a különbséget, nincs ebben semmi titokzatos.
Titkuk amúgy is kevés van. Nem árulják el, hogy milyen anyagokkal altatják el az anyákat, és hogy milyen fűszereket használnak. Különben az egész telep belátható, előzetes bejelentkezéssel bejárható. Kétszer egy évben nyílt napokat tartanak.
A halsütöde és a kerthelyiség közvetlenül a medencék mellett van - kép: Krumpli Béla
1991-ben megépítették az erdei halsütödét, és azóta is, minden tavasszal valami újdonsággal várják a vendégeket, látogatókat, vásárlókat. Füstölt pisztránggal is azóta kísérleteznek. Először maguknak füstöltek, mert éppen nem volt kéznél kolbász. Az eredmény biztató volt, megmutatták egy-két barátnak, aztán egyre többnek. Ma már az egyik legsikeresebb termékük, nem csak füstölő van, hanem egész halfeldolgozó, ahol füstölnek és csomagolnak is.
Hoitsy György, mögötte a recirkulációs medence - kép: Krumpli Béla
Helyben egész évben lehet vásárolni halat, az ország más részeibe nem nagyon jutnak el. Erre nekik már nincs kapacitásuk, bár a recirkulációs rendszer most már nagyobb hozamot biztosít, ha lesz érdeklődés, elindulhat az országos szintű forgalmazás.
Persze a lillafüredi pisztráng akkor az igazi, ha az ember elmegy oda, és helyben kóstolja meg. A füstölt pisztrángot például megmelegítik, savanyúsággal, friss kenyérrel alig kívánhatunk magunknak jobbat. Közben figyelni lehet a telep életét, a halakat, madarakat, a fákat, az embereket. Meg lehet nézni Lutra szobrát, és el lehet beszélgetni Gyuriékkal. Az erdei halsütöde május elsején nyit, és szeptember végén, ötnapos pisztrángünneppel zár, ám, ha a idő megengedi, húsvétkor is kinyitnak.
Pisztrángok rostonsütéshez előkészítve - kép: Krumpli Béla
Ha a környéken szeretnénk lillafüredi pisztrángot enni, érdemes megnézi a telep honlapján, hogy kik a partnereik. A környék vendéglátósai felismerték a lillafüredi pisztráng vonzerejét, szinte minden étterem előtt nagy betűkkel hirdetik. Akkor is, ha nem a telepről szerzik be a halat.
Miután az ember úgysem bírja ki, és vásárol a füstölt pisztrángból, íme az egyik kedvenc receptünk. Bármilyen gourmet ebéden, vacsorán megállja a helyét vendégváró falatkaként, vagy előételként.
Halmousse füstölt pisztrángból
Hozzávalók:
10 dkg füstölt pisztráng
2,5 dl habtejszín
frissen facsart citromlé
A pisztrángól kiszedjük a szálkákat, és botmixerrel pürésítjük. A tejszínből kemény habot verünk, óvatosan belekeverjük a pépesített pisztrángot. Citromlével ízesítjük, friss kenyérrel, pitával kínáljuk.
Halból habot már sokszor készítettünk, például itt is.
Itt olvasható egy téli beszámoló a telepről.
