Kilátás az Enoteca teraszáról - kép: Krumpli Béla

"Nálunk az olasz nem olaszos íz, hanem olasz..." - szerencsére ez a kissé szigorúnak tűnő mondat nem túloz, és szerencsére még időben felfedeztük azt a helyet, amelyik így vall magáról.

A csákvári Esterházy-kastély főbejárata - kép: Krumpli Béla

Azért jó ráérősen utazgatni, mert eljuthatunk olyan helyekre is, amelyek eredetileg nem szerepeltek a céljaink között. Mi így csodáltuk meg a Csákvári kastélyt és a gyönyörű parkját, Majkra menet. Mindig el tudunk alélni egy ilyen gyönyörű épülettől és parktól, szóval egyáltalán nem bántuk meg, hogy megszakítottuk az utunkat. Ráadásul a világ egyik legjobb fej portásával is találkoztunk. Egy olyan emberrel,a ki imádja a munkahelyét. Mindent, de mindent tudott róla, röviden elmesélte a történetét, felhívta a figyelmünket, hogy mit nézzünk meg feltétlenül a parkban. Azóta is emlegetjük őt. Nekünk hatalmas élmény volt vele találkozni, de gondolom, neki is jó érzés látni, hogy mekkora örömet tud szerezni az arra járó turistáknak.

Fotók: Krumpli Béla

Roppant furák tudunk lenni mi, magyarok. Most arra gondolok, hogy voltunk Pécsett, személyesen is megbizonyosodtunk, hogy mennyire klassz város lett. Jót tett neki az Európa Kulturális Fővárosa cím, pénzt is kapott, meg jutott a hírnévből is: nyáron határozottan sok külföldi turistával lehetett találkozni, akik láthatóan el voltak ragadtatva a várostól.

kép: Krumpli Béla

Zsolnay Vilmos élete annyira szövevényes, izgalmas és példamutató, hogy azt egy kiállítás semmiképpen nem tudja bemutatni. Pécsett, a Zsolnay negyedben az egyik tárlat a család történetével is foglalkozik, és bár természetesen ez is igen hiányos, a célját mindenképpen eléri: az ember, ha kilép onnan, alig várja, hogy mihamarabb könyvtár és internet közelébe kerüljön, hogy minél többet megtudjon Zsolnayról, a gyárosról, a családról, meg hát persze a porcelánról.