Kilátás az Enoteca teraszáról - kép: Krumpli Béla
"Nálunk az olasz nem olaszos íz, hanem olasz..." - szerencsére ez a kissé szigorúnak tűnő mondat nem túloz, és szerencsére még időben felfedeztük azt a helyet, amelyik így vall magáról.
Zsófi barátnőm hívott fel három héttel ezelőtt, hogy képzeljem el, kirándulás közben szuper helyet fedeztek fel, az Enoteca Borbisztrót, nem is gondolta volna, hogy Nógrádon ennyire finom pizza kapható. Nekünk sem kellett több, ennél sokkal messzebb lévő éttermekért is utaztunk már fél napokat, szóval elindultunk.
Balra a bejárat, jobbra a konyha
Elég éhesen érkeztünk meg, és mindenféle ételt ki akartunk próbálni, így kettőnknek rendeltünk egy szarvaspörköltet, hogy a magyaros vonalat is megkóstoljuk, egy pizzát meg egy tésztát.
A szarvaspörköltből és juhtúrós sztrapacskából kiderült, hogy itt bizony a "magyar vonalat" is komolyan gondolják. Finom, jól fűszerezett ételt kaptunk, olyan volt, mintha otthon készítettük volna, és ennél többre sokszor nem is vágyna az ember. A pizza minőségén csak azért nem lepődtünk meg, mert Zsófi mondta, hogy jó lesz. Vékony tésztájú, minőségi sonkával megrakott tésztakorong érkezett. A sonkát nyersen tették rá a kisült, forró tésztára, így átmelegedett, de látszott, hogy tudják, mit jelent a jó sonka. (Ha a sonkát sütik, sok esetben azt jelenti, van takargatnivalója a szakácsnak.) A rukkola friss volt, a paradicsomszószon érződött, hogy valóban az. A Pizza al crudo premium-ot mindenkinek ajánljuk, és ez alapján valószínű, az összes többi is nagyon finom. A pizza alapból vékonyra tésztájú, de ha "magyarosan" szereti valaki, és előre szól, vastagabbra sütik.
A tésztaételek közül a séf kedvencét rendeltük: garnélás tagliatelle-t narancsos, szardellás, fokhagymás-csípős szószban, parmezánnal hintve. Nos, ez volt a legnagyobb meglepetés: harmonikus ízesítésű, roppant izgalmas tésztát kaptam. A narancshéj remekül passzolt a garnélához és a szószhoz is, az ízek nem ütötték egymást, ugyanakkor minden falatnál meglepetést okozott. Valami hasonlót itthon is feltétlenül készítek a közeljövőben.
Az Enoteca 2008-tól üzemel, Kricsfalvi Anita ügyvéd álmodta meg. Akkor egy elhagyatott, nagyon jó helyen lévő pince volt, ma egy sikeres, remek olasz-magyar étterem. A tulajdonosa hét közben ügyvéd, hétvégén szakács, az ő ízlését, tapasztalatát és tudását dicséri a konyha. Segítői vannak, de a garnélás, narancsos tagliatelle-t például a mai napig maga készíti.
Az Enoteca nem hibátlan: kevés emberrel dolgoznak, ebédidőben sokat kell várni az ételekre, hacsak nem babgulyást rendel az ember. Nekünk ez belefért, hiszen hétvége volt, hétágra sütött a nap, élveztük, hogy vidéken vagyunk, hogy kivontuk magunkat a napi rohanásból. A pizza tésztája is lehetett volna három perccel ropogósabb, a nagy sietésben erre már nem tudtak figyelni. Ez utóbbiért, ha előre szólunk, biztosan tökéletes lesz, amikor kihozzák.
Az Enoteca a nógrádi Várhegy oldalában, a pincesoron
Ennek ellenére érdemes kilátogatni, hiszen ilyen minőséggel hasonló éttermekben nagyon-nagyon ritkán találkozhatunk. Számomra megmagyarázhatatlan, hogy amikor ennyire ritkák a jó vidéki éttermek, és emiatt nagyon gyakran panaszkodunk is, egy ilyen hely, mint az Enoteca Borbisztró, hogyan nem lesz nagyon rövid időn belül messze földön híres.
Az Enoteca most eladó. A tulajdonosának nem nagyon sürgős nyélbe ütni az üzletet, nem szabadulni akar tőle, de munkája külföldre szólítja. Úgy érzi, a étterem felnőtt már, bejáratta, visszajáró vendégei vannak, most már elengedheti a kezét. Reméli, hogy a nyári szezont már az új tulajdonos nyitja. Mi meg azt reméljük, hogy bárki lesz az, nem akar majd nagyot változtatni az étterem kínálatán, ezt a vonalat viszi tovább legalább ilyen színvonalon.
Kövess bennünket a facebookon is!
