A szerzetescellák

Ennek a blognak az ötlete akkor fogalmazódott meg bennem, amikor anyukám mesélt Majkról. Ennek immár két éve, mi most jutottunk el a kamanduli kolostorba és remeteségbe. Amit az örökkévalóságnak építettek, és mindössze 12 évig használtak rendeltetésszerűen, 250 évvel ezelőtt.

A kamanduliak az egyik legtitokzatosabb, legrejtőzködőbb szerzetesrend, akik némasági fogadalmat tesznek, és évi hat naptól eltekintve - három-három nap Karácsonykor és Húsvétkor - nem is érintkeznek a külvilággal.

A rendet Szent Romuald alapította, 1009-ben. Ő maga nemesi családból származott, Ravennában született, és fényűzően élt húsz éves koráig, amikor az apja a szeme láttára meggyilkolt egy embert. A feldúlt ifjú elhatározta, hogy vezekelni fog apja bűnéért, és bencés szerzetes lett. Belépése után megismerkedett egy remetével, akinél azt tapasztalta, hogy sok szempontból jóval közelebb áll Istenhez, mint a szerzetesek, akik életük során sok minden mással is foglalkoznak. Romuald elhatározta, hogy alapít egy rendet, ahol a bevonuló szerzeteseknek olyan körülményeket teremt, hogy ne legyenek kitéve a természet szeszélyeinek, ugyanakkor életük során ne zavarja őket semmi és senki az Istennel való beszélgetésben.

A kápolna

Magyarországon a 17. században telepedtek el, a leghíresebb remeteség a mai napig Majk, ahol viszont csak 12 évig működtek. A mintegy 1200 holdas területet az Esterházyak bocsátották rendelkezésükre, halastóval és malmokkal együtt. A remeteség épületegyüttesét a neves osztrák barokk építész, Franz Anton Pilgram tervezte. A cellaházak által körülfogott egykori templom alapjait 1753-ban tették le, és az alapkővel együtt a hallgatás jelképeként egy halat is elhelyeztek.

Az építkezés 1770-ben fejeződött be, ám a tervezett 20 lakból csak 17 készült el. A házak magyar arisztokrata családok adományaiból épültek, ahogyan azt a homlokzatokon elhelyezett címerek jelzik. A szerzetesek házai mellé épült egy kolostor, itt lakott a remeteség felügyelője, valamint a laikusok, akik azok a szerzetesek voltak, akik három év után mégsem vállalták a némaságot, viszont nem akartak kilépni. Az ő feladatuk volt a szerzeteseket kiszolgálni: ők főztek rájuk, ők fogták a halakat a közeli tóból (a hal nem számított húsnak), ők vitték be az ételt, ők látták el a szerzeteseket, ha betegek voltak.

A halastó

A némaságot fogadott remeték fehér csuhában jártak, ezzel jelezvén, hogy meghaltak a világ számára. Fejüket kopaszra borotválták, és a bencésekénél szigorúbb szabályok szerint éltek. Az év nagy részében böjtöltek, húst és bort nem fogyasztottak. Magas kerítéssel zárták el magukat a külvilágtól, házaikban tudományokkal és művészetekkel foglalkoztak. A ház kapuján csak az őket kiszolgáló, úgynevezett laikusok léphettek be naponta annyi időre, míg az erre kialakított helyre letették az ételt. A szerzetesek velük sem érintkeztek, nem is látták őket. Az elvonulást, az engedélyezett évi hat napon kívül, csak akkor szakították meg, ha betegek lettek: ekkor égő gyertyát tettek az ablakba, ezzel jelezvén, hogy segítségre szorulnak. Betegségük idejére kivitték őket cellaházaikból, ahova gyógyulásuk után maradéktalanul visszatértek.

A szerzetes szobája a cellaházban

A kamanduliak, miután beléptek a rendbe, életüket a fohászkodásnak szentelték: imádkoztak a világon mindenkiért, illetve azok helyett, akik maguk soha nem fordulnak Istenhez. Dolgozniuk szabad volt, de ezt is szigorúan csak a saját területükön tették. A többi szerzetesnél megszokott, parányi lakóhelyhez képest viszonylag nagy házban, és nagyjából ugyanakkora udvaron éltek, mivel  számukra ez nem csak lakóhelyet, hanem az egész életterüket is jelentette. A házakban négy-négy helyiség található: egy kápolna, egy lakószoba, egy műhely és egy gyógynövényes szoba. Az udvaron gyógy-, és fűszernövényeket, zöldségeket, gyümölcsöket termeltek. A termények egy részét a remeteség területén található gyógyszertárban dolgozták fel.

A gyógynövényszoba

A rend azonban csak 12 évig működhetett Majkon, 1782-ben ugyanis II. József feloszlatta, hasonlóan a többi, általa haszontalannak ítélt renddel együtt.

Ezután az Esterházyak cselédlakásoknak használták a majki  szerzetescellákat, a kolostort pedig vadászkastéllyá alakították át. A későbbiekben is mindig találtak valami funkciót az épületegyüttesnek, aminek köszönhetően viszonylag jó állapotban vészelték át az elmúlt évszázadokat. Szerzetesek többé soha nem lakták.

Világszerte a kamalduli rendnek jelenleg kilenc kolostora van, összesen hatvan szerzetessel. Brazíliában megalakult a rend női vonala is.

A műhely

Majkon a remeteség vezetővel látogatható, szezonban a hét minden napján, délelőtt 10-től, este hatig, az utolsó vezetés 5-kor indul. Jelenleg a kolostor épületét felújítják, így azt csak kívülről lehet megnézni. Az egyik cellaházban múzeum van, ezt korabeli tárgyakkal rendezték be, úgy néz ki, mint akkor, amikor szerzetesek éltek benne. A többi szállásként kiadó, természetesen ma már hideg- és melegvízzel, fürdőszobával és konyhával felszerelve. Működik egy csendcella is, ahova az elvonulni, meditálni vágyó vendégeket várják.

Évente kétszer megnyitják a közönség számára a remeteséget, ilyenkor egész nap bent lehet tartózkodni, különböző programokat is szerveznek. Legközelebb szeptember 8-án lesz ilyen. Ha nem tudnánk még egy szuper programról, azt mondanám, hogy ez lesz a legjobb az egész országban.

Piac a remeteség bejáratánál

Hétvégén a remeteség előtt kis piac van, mézzel, kenyérrel, zöldfűszerrel. Csupa olyan termékkel, amit akár a rend tagjai is készíthettek, termelhetek volna.