A Kóczián pihenőház

Kőszegen az egykor virágzó szőlőtermesztésnek és borászkodásnak  egyik hagyatéka volt a még néhány évtizede is eredeti formájában álló, ún. kapásházak. Ezek az apró lakóépületek a Jurisics vár mögött, a Hegyalja utca bejáratánál épültek annak idején, ami akkoriban már a város széle volt. Itt laktak a kőszegi hauerek, akik napszámban dolgoztak a város, a polgárok szőlőhegyein, vagy az Esterházy-szőlőkben. Akit érdekelnek a helyi szőlőtermesztés emlékei, picit feljebb már az 1700-1800-as évekből származó régi pincéket csodálhat meg.

Kőszeg - kép: Krumpli Béla

Mi vagyunk azok a turisták, akik nem szoktuk agyontervezni az útjainkat. Sokszor az is szinte az utolsó percben dől el, hogy hová utazunk, és arra is volt már példa, hogy izgulnunk kellett, kapunk-e szállást, mert annyira kicsúsztunk az időből.

Ez nekünk jó, mert így vagyunk összerakva, nem töltünk el hosszú órákat a tervezéssel, és úgyis mindig mindent látunk, amit éppen be tudunk fogadni. Persze néha meg nem jó, mert a helyszínen derül ki, hogy például februárban alig van nyitva valami, ez az a hónap, amikor a farsangi forgatag és a Húsvéti ünnepek között látszólag éppen nem történik semmi.

Először jártam az Utazás kiállításon, anyagot gyűjteni mentem ki. Úgy gondoltam, itt minden jelenlévő település megmutatja, hogy mit tud, miért érdemes elutazni oda, ennél jobb alkalom aligha adódik erre.

Pannonhalmán, ha a műúton érkezünk, az ország legmodernebb, étteremnek épült épületében lévő Viator Apátsági Étterem és Borbár fogad bennünket. Zavarba ejtő, amint az a hatalmas hasáb alakú épület megjelenik a felkészületlen zarándok előtt, kell néhány pillanat, ameddig az ember felfogja, hogy mi az, és miért kerül oda. Aztán hamar megszokja, és nem bír betelni vele. Mi legalábbis így jártunk: nagyon-nagyon tetszett az az épület, ott a domb tetején, kilátással a Főapátságra meg a környékre. És akkor még nem is tudtunk semmit a szélvitorlákról, nem ismertük a személyzetet, és csak hallottunk a konyháról.