Mádi tetők - kilátás a szállásunk ablakából

Bár nagyon kevéssel is beérjük, ha elutazunk, nyilván fontos, hogy a szállással minden rendben legyen. A "minden" mindenkinek mást jelenthet, mégis úgy gondoltuk, külön bejegyzést indítunk az általunk letesztelt, jó szállásoknak. A poszt állandóan frissülni fog, megyék és települések szerint lehet majd keresni benne. Természetesen csak azokat a helyeket soroljuk fel, ahova szívesen mennénk vissza bármikor.

Először azonban  leírom, hogy mi milyen szempontok alapján és hol szoktunk szállást nézni, nekünk mi a fontos, számunkra mitől lesz jó egy-egy szoba, házikó. Általában a falusi vendéglátóhelyekben utazunk, panzióba, szállodába csak a legritkább esetekbe megyünk. Nekünk a szállás tényleg csak arra kell, hogy legyen hol aludnunk, így extrákra nincs szükségünk, de az persze fontos, hogy bármilyen értelemben otthonos és minden esetben tiszta legyen. Nem a legolcsóbbat keressük, hanem azt, amelyiknél megdobban a szívünk.

Paleo csokitorta

Két helyet már csak azért is meg kell említenünk Szombathelyen, mert ilyet még sehol nem láttunk. És azért is, mert hasonlókra lenne szükség mindenhol, mert lekvárból, mézből már sok van, a sajtok is felfele törekednek. De az alternatív kolbászok, szalámik ritkaságszámba mennek, paleo cukrászdából pedig ilyen igényes nincs is.

Bőnyi önkéntesek - kép: kisalfold.hu

A hókatasztrófa szívszorító híreit itthonról követtük, leginkább a Facebookon tudtunk hírekhez jutni. Megindító volt látni, hogy - a rendőrök, tűzoltók, mentősök mellett - a civil önkéntesek elkezdték megszervezni a bajbajutottak mentését.

A számtalan történetből álljon itt kettő, ezzel szeretnénk megemlékezni mindazokról, akik segítettek.

Szombathely, Fő tér a Szentháromság szoborral - kép: Krumpli Béla

Még huszonnégy órája sem voltunk a városban, amikor kikiáltottak bennünket illetéktelen személyeknek. Igaz, picit tettünk érte, a városnézésnek ugyanis egy szokatlanabb módját választottuk, miután kiderült, hogy itt is, akárcsak Kőszegen, nagyjából majdnem minden zárva van.

Pedig tulajdonképpen nem tettünk semmi mást, csak ahova be lehetett menni, ahova volt értelme bekopogni, bekiabálni, mi oda bementünk, bekopogtunk, bekiabáltunk, mert arra számítottunk, hogy ha már szóba áll velünk valaki, félig nyert ügyünk van, mert oda bekönyörögjük magunkat. Az akció eredményes volt, mert ugyan így sem jutottunk be mindenhova, de jóval többet láttunk, mintha elhittük volna, hogy ahova ki van téve a zárva tábla, ott nem is érdemes próbálkozni.