Először jártam az Utazás kiállításon, anyagot gyűjteni mentem ki. Úgy gondoltam, itt minden jelenlévő település megmutatja, hogy mit tud, miért érdemes elutazni oda, ennél jobb alkalom aligha adódik erre.
Hamar kiderült, hogy csak részben képzeltem el jól a dolgokat. Mivel elég sok kiállító töltetett ki különböző kérdőíveket arra vonatkozóan, hogy mivel lenne még csábítóbb egy-egy település, gondoltam, leírom az én meglátásaimat a teljesség igénye nélkül. Hangsúlyozom, hogy miután a kiállítás nagy, és tényleg rengeteg a hazai kiállító, egy délután alatt nem tudtam az egészet alaposan áttanulmányozni, így a Balatont és környékét teljes egészében kihagytam, róluk nem írok. Fotókat nem készítettem, mert nem gondoltam volna, hogy ebből bejegyzés születik:)
Természetesen most nem a kiállítók többségéről beszélek, bőven voltak nagyon kedves emberek, akikért érdemes kimenni. Rengeteg anyagot gyűjtöttem, lesz miből válogatnunk egész évben. Pusztán néhány dolog annyira szembeötlő volt, hogy úgy éreztem, ezekről érdemes szólni néhány szót. Mindig mondom, legtöbbször apró ötleteken, és nem sok pénzen múlnak a nagy dolgok.
- Ha a kiállítás alapján kellene véleményt formálnunk Magyarországról, az derülne ki róla, hogy rengeteg fürdő van sz országban, no meg szállás, és szuperül wellness-lehetőségek vannak. Ez így igaz, és jó. Viszont vannak vendégek, akiket nem csak ez a lehetőség érdekel, hanem tegyük fel egy-egy múzeum, kirándulás, stb. Rengeteg izgalmas kis tárlat, állandó kiállítás, ehhez kapcsolódó olyan program létezik országszerte, amit valamilyen formában meg lehet, és nagyon érdemes mutatni. Fotóval, netalántán egy kis sarokba berendezett mini-kiállítással, vagy netalán-tán egy pici interaktivitással. A Kékfestő múzeum például egy méteráru kereskedést rendezett be, két hatalmas bábuval, előttük pulttal, rajta anyagdarabokkal. Nem lehetett nem észrevenni, oda kellett menni, megcsodálni, megfogni - és máris elraktározódott, hogy ezt élőben is meg kellene nézni. A mosonmagyaróváriak szigete mellett volt egy planetárium, előtte pedig folyamatosan kísérletekkel kápráztatták el a közönséget - meg is volt a hatása: állandóan tömeg vette őket körül. A Krisna-völgyből érkezettek eleve színes ruhájukkal és pultjukkal felhívták a figyelmet magukra, de ha odalépett az ember, azonnal mesélni kezdtek, kedves történeteket magukról, a völgyről, programokról, és majd ajándékkel kínálták az érdeklődőt. Füstölő és képeslap közül lehetett választani: gyakorlatilag nulla forintból nyerték meg - szerintem - a látogatók többségét.
- Egy ilyen kiállításra érdemes úgy kiválasztani egy-egy helység, település képviselőjét, hogy az szeresse is azt. Nem elég fiatal és mosolygós lányokat kiválasztani, akik ugyan betanulnak egy-egy szöveget, de amúgy nem érdekli őket az egész. Lehet, hogy ha csak maguk lennének, fel sem tűnne az érdektelenség, de így, a lelkes, szívből mosolygó emberek és közöttük hatalmas a kontraszt. Ha visszagondolok, hogy kikkel beszélgettem, nem ők jutnak eszembe.
- Ha egy település azon gondolkodik, hogyan tudná magát még vonzóbbá tenni, akkor győzzön meg valakit, hogy nyisson egy jó és színvonalas éttermet. Nem olyat, ami olyan, mintha, hanem ami az. Szerintem erre a legjobb példa az Anyukám Mondta. Míg meg nem nyílt, azt sem tudtuk, hogy létezik Encs nevű település, azóta meg az egész országból, sőt a szomszédos Szlovákiából is pusztán azért utaznak Encsre az emberek, hogy megkóstolják az ország legjobb pizzáját, toszkán pacalját, hogy megnézzék, mit is tudnak azok a Dudás testvérek.
- Az sem veszi ki jól magát, ha középen jókedvű társaság zabál (legtöbbször csak ezt a szót lehet használni), és ha arra jár egy érdeklődő, valaki felpattan, igyekszik lenyelni a falatot, keresi, hogy mivel törölhetné meg a száját, közben próbál mosolyogni. Szinte én érzem rosszul magam, hogy megzavartam őket.
A kiállítás honlapja
