A Kóczián pihenőház

Kőszegen az egykor virágzó szőlőtermesztésnek és borászkodásnak  egyik hagyatéka volt a még néhány évtizede is eredeti formájában álló, ún. kapásházak. Ezek az apró lakóépületek a Jurisics vár mögött, a Hegyalja utca bejáratánál épültek annak idején, ami akkoriban már a város széle volt. Itt laktak a kőszegi hauerek, akik napszámban dolgoztak a város, a polgárok szőlőhegyein, vagy az Esterházy-szőlőkben. Akit érdekelnek a helyi szőlőtermesztés emlékei, picit feljebb már az 1700-1800-as évekből származó régi pincéket csodálhat meg.

A kapásházak ma már eredeti formájukban nem állnak, sok közülük összedőlt, helyükre új házak épültek. Mi is egy ilyen újraépült, apró házban laktunk, a Kóczián pihenőházban, amiről azért is muszáj szólnom, mert messze kiemelkedik az eddigi szállásaink közül, köszönhetően a háziasszony, Kóczián Márti lakberendező szenvedélyének. Ő ugyanis nem elégedett meg azzal, hogy praktikus, tiszta szobákat és apartmanokat alakítsanak ki, hanem odafigyelt az elrendezésre, a bútorokra, sőt, arra is, hogy például a kárpitok ne csak funkcionálisak legyenek, hanem díszítsék is a szobát. Az apró udvar, a beugró, a konyha, a fürdőszoba mind-mind annyira otthonos, hogy az ember hosszabb időt is el tudna tölteni ott anélkül, hogy nagyon vágyna az otthona után. Állítólag több ilyen szállás is van a városban, mi egészen biztos, hogy ugyanide megyünk vissza, ha újból Kőszegre látogatunk.

Kétágyas szoba a Kóczián pihenőházban

Az evés vidéken ritkábban tartogat olyan meglepetéseket, mint amilyen például a a lillafüredi pisztrángtelep mellett működő erdei halsütőde volt. Mi meg szoktuk kérdezni a helyieket, hogy mit ajánlanak, és ha ezen kívül találunk valami érdekeset, kipróbáljuk azt is. Amúgy Kőszegen például piac is van hetente kétszer, ha nem éppen az év leghavasabb hétvégéjét tölti ott az ember, be lehet vásárolni, és főzni is lehet.

A Bécsikapu étterem a vár felől - kép: Krumpli Béla

Nekünk két helyet ajánlottak, az Ibrahim kávézót és éttermet, valamint az Arany Struccot, az ország legrégebben működő szállodájának éttermét. Ezen kívül egyszer a Bécsikapu étteremben ettünk. Mindhárom helyen becsületesen elkészített, de cseppet sem izgalmas fogást kaptunk - mondjuk azért volt jó, hogy legalább a helyszíneket váltogattuk. Az Ibrahimba többször visszatértünk kávézni, teázni, a nekünk az tűnt a legotthonosabbnak. Aki szeret nosztalgiával gondolni arra, ami volt, de elmúlt, annak az Arany Struccban a helye. A Bécsi Kapu fogadó nyáron lehet a legkellemesebb,a mikor a kinti kánikula után jól esik a pince hűvöse.