Sokan voltunk
Vasárnap voltunk Noszvajon, a negyedik Stílusos Vidéki Éttermiségen (SVÉT), amelynek ezúttal a Nomad Hotel&Campsite volt a házigazdája. Bár előtte is kimondtunk, hogy ezen a hétvégén ez lesz az egyik legjobb program az országban, utólag ezt csak megerősíteni tudjuk. Úgy sikerült több mint ezer embert Noszvajra csábítani, hogy Budapesten közben három gasztrofesztivál is volt. Vasárnap este csak úgy röpködtek a legek a levegőben: legsikeresebb, legjobb helyszín, legjobb kaják, legjobb idő, legjobb sátrak, legjobb minden. Tény, hogy mindenki kitett magáért.
Így lett ez az eddigi legjobb SVÉT, pedig a szervezők továbbra is vállalták, hogy nem hívtak egy celebet sem (illetve igen, egy egész csapatot, de erről később), meghagyván ezt az eseményt a vendégeknek. Itt mindenki egyformán fontos volt, mindenkire ugyanúgy tekintettek a séfek, a szervezők, a házigazdák. Ha az Ördögkatlanról azt mondtuk, hogy az ország legcsaládiasabb kulturális fesztiválja, akkor a SVÉT-ről bátran lehet állítani, hogy a legcsaládiasabb, minőségi gasztroeseménye.
Persze a sok leghez kellett a tizenegy étterem, akik ismét kitettek magukért, és finomabbnál-finomabb ételeket kínáltak a vendégeknek. Kellett az ő kedvességük, türelmük és jókedvük amivel minden vendéget kiszolgáltak, válaszoltak a kérdésekre, és szerényen fogadták a gratulációkat.
Mintegy 25 fogás közül lehetett választani, ezek között bőven megtalálhatta mindenki a neki legjobban tetszőt*. Nekem három plusz egy kedvencem lett. A főételek közül a legjobban a házigazda Nomád Hotel sült rizse és csirkefasírtja, a Viator Étterem kacsahurkája és a Rosinante Étterem sült marhapofája ízlett. Az első egyszerűségében volt zseniális: Klári néni olyat készített, hogy azok is teljesen elégedetten mehettek el, akik csirkén és rizsen kívül tényleg semmit nem esznek meg. A Viatorral szemben már egy ideje elfogultak vagyunk, most sem kellett csalódnunk bennük. A kacsahurka, a házi almamustár, a sültpaprika zselé nem csak nagyon finom volt, hanem a legszebben tálalt étel is. A Rosinante marhapofája volt a harmadik kedvencem: a házi cipóban kínált hús és a mindent átitató fokhagymapüré egyszerűen tökéletes volt. A desszertek közül az Anyukám Mondta kínálta a számomra legízletesebbet: íróhabot készítettek sült szilvával.
A rendezvény fényét emelte a házigazdák, Baloghék (Bari, Klári néni, a két Sándor és Gabi) folyamatos figyelme: nem elég, hogy hetekkel ezelőtt elkezdték a készülődést, hogy remek témát találtak ki, hogy bevezették a glamping fogalmát, de még arra is figyeltek, hogy a kedves vendégek legnagyobb örömére tányérleszedésre beszervezték a férfi vízilabda csapatot, Biros Petivel az élen. Ezen kívül persze gondoskodtak játszóházról a gyermekeknek, piacról a nem helyi vendégeknek, zenéről mindenkinek.
*A SVÉT-en egyet kivéve, kimondottan, csak vegetáriánus ételek nem voltak, viszont többen készítetek olyan fogást, ami feltét nélkül teljes értékű főétel volt mindazok számára, akik nem esznek húst. A Rosinantenál volt zöldségekkel töltött kelkáposzta, ezen kívül hús nélkül is megállta helyét a már említett sült rizs, a pásztortarhonya, a krumplifőzelék, a focaccia. Ezekkel és a desszertekkel már bőven jól lehet lakni egy ilyen rendezvényen.
Folytatás és további fotók itt.
Csak stílusosan: templomi padok és szalmabálák
Légli Attila edényeiben fő a Sarki Fűszeres levese
Megfőtt
Balogh Klári néni a zseniális sült rizs megálmodója
Csak stílusosan: ülőalkalmatosságok
Ételfotózás
Piac és játszóház
Sokan voltunk
Szieszta
Szieszta
