Mádi tetők - kilátás a szállásunk ablakából
Bár nagyon kevéssel is beérjük, ha elutazunk, nyilván fontos, hogy a szállással minden rendben legyen. A "minden" mindenkinek mást jelenthet, mégis úgy gondoltuk, külön bejegyzést indítunk az általunk letesztelt, jó szállásoknak. A poszt állandóan frissülni fog, megyék és települések szerint lehet majd keresni benne. Természetesen csak azokat a helyeket soroljuk fel, ahova szívesen mennénk vissza bármikor.
Először azonban leírom, hogy mi milyen szempontok alapján és hol szoktunk szállást nézni, nekünk mi a fontos, számunkra mitől lesz jó egy-egy szoba, házikó. Általában a falusi vendéglátóhelyekben utazunk, panzióba, szállodába csak a legritkább esetekbe megyünk. Nekünk a szállás tényleg csak arra kell, hogy legyen hol aludnunk, így extrákra nincs szükségünk, de az persze fontos, hogy bármilyen értelemben otthonos és minden esetben tiszta legyen. Nem a legolcsóbbat keressük, hanem azt, amelyiknél megdobban a szívünk.
Szállást ma már a legegyszerűbben a gúgli barátunk segítségével kereshetünk, ezzel gondolom, senkinek nem mondok újat. Beütöm a település nevét, mellé a "szállás" varázsszót, majd elkezdem nézegetni a találatokat. Egy-egy szoba lehet bármennyire szép, izgalmas, sokat ígérő, ha nincs mellette az ára, első körben tovább lapozok. Szerintem fontos, és sokat mondó üzenet, hogy ha valaki valamit eladásra kínál, annak nyilvánosan is meg merje mondani az árát, ne csak utólag levelezve, vagy telefonon egyeztetve. Szerencsére egyre ritkább az ilyen. Amúgy nincs kedvenc szálláskereső oldalunk, változó, hogy éppen hol találjuk meg a leginkább tetszőt. A szállásról kitett fotók az esetek többségében a valóságot tükrözik, ha túloznak, azt a leírásban szokták megtenni.
Mádi tetők - kilátás a szállásunk ablakából
A szállásnak a mi elképzelésünk alapján tehát nem kell például nagynak lennie. Jól felszerelt konyhára se feltétlenül van szükségünk, ha utazáskor csak a reggeli kávé életfontosságú, a többit megoldjuk. Ha van, a helyi piacot mindig felkeresem, az már fél siker, aztán meg elvagyunk a helyi bolt kínálatával, no meg a környékbeli éttermekkel. Bár jómagam szoktam morogni, hogy miért nincs ez, vagy az, ezek a dolgok elfelejtődnek, soha nem kerülnek a fontosak közé. Ilyenkor ugyanis nem feltétlenül csak kulináris örömöket keresünk - persze, ha találunk, nagyon megbecsüljük -, hanem az utazás minden percét élvezzük, amit nem ronthat el egy rossz paprikás. Ételt a legritkább esetben viszünk magunkkal, kis csoki, édesség, sütemény azonban szokott lenni nálunk. Aztán ha kiderül hogy a helyi kisboltban bizony csak margarint és szlovák szalámit lehet kapni, még mindig eldönthetjük, hogy jó lesz nekünk a hullott alma a szomszéd kertjéből, vagy legalább felidézzük, hogy milyen íze is van a margarinnak, esetleg egy fél napot arra szánunk, hogy bebuszozunk a közeli nagyvárosba, és szerzünk valami rendes élelemet. (Arra viszont figyelek, hogy műanyag palack mindig legyen nálunk, hogy ha bármerre elindulunk, vizet tudjunk vinni magunkkal.) Ha esetleg van is lehetőség rá, reggelit se szoktunk kérni - egy rántottát összedobni nekünk se nagy fáradtság, ennél izgalmasabbat pedig nem nagyon szoktak kínálni, arányaiban ráadásul drágábban, mint egy Michelin-csillagos étterem. Ahol mégis megéri helyben reggelizni, azt feltétlenül jelezzük.
Persze azt, hogy milyen igényeink vannak, nem árt még otthon végig gondolni, mert ha az ember nem képes alkalmazkodni a helyi viszonyokhoz, az megkeserítheti az egész utazást. Ha különleges igényeink vannak (mint Bélának a reggeli kávé), akkor jobb, ha visszük magunkkal, ellenkező esetben sok helyen csalódhat az ember. Vidéken a széles kínálat mást jelent, a bolt másképp tart nyitva, és szójaszószt sem biztos, hogy kapunk, hiszen mondom, vannak helyek, ahol a vaj is kérdéses.
Ha elutazunk, mindig figyelek arra, hogy olyan dolgokat csináljunk, amiket egyébként nem, vagy csak ritkábban. Ezek között első helyen szerepel a gyaloglás, a sok gyaloglás, lehetőleg persze erdőn-völgyön át, de pont emiatt, nem lényeges, hogy a szállásunk a központban, vagy bármihez közel legyen. Ez vidéken nagyon kellemes sétát jelent a legtöbbször, városokban lehet unalmasabb a hazafele út, de ha egy ház megtetszik, nem érdekes a távolság.
Nem szempont, hogy legyen medence és tévé, simán elvagyunk ezek nélkül, sőt igazából minden nélkül elvagyunk, a civilizáció elhagyása inkább örömöt okoz, mint hiányérzetet. Így van idő megfigyelni a szarvasbogarat, az erdei/mezei pockot, tücsköt, fű-fa-virágot.
A kinti tűzgyújtás lehetősége sem szempont (persze figyelni kell arra, hogy éppen nincs-e tilalom), de annak mindig nagyon örülünk, ha esténként van lehetőség a tüzet figyelni. Ki is szoktuk használni.
