Márianosztra - kép: Krumpli Béla
Budapestről egynapos túrákat megszervezni nem nagy ügy, még ha messzebbre, vagy magasabbra is vágynánk. A budai hegyeken túl elérhető távolságban van a Pilis, a Börzsöny, sőt, ha nagyon akarjuk, a Mátrát is meg lehet járni egy nap alatt. Tömegközlekedéssel, mert autóval persze könnyű.
Mi május elsején rendszerint túrázni szoktunk. Mindig egy könnyed, szezon-felvezető túrát tervezünk, ami aztán útközben átalakul: kicsit hosszabb lesz, így aztán fárasztóbb. Az persze nem kérdés, hogy megéri-e, mert az erdő ilyenkor a legszebb, legillatosabb, legfrissebb. A levelek bársonyosak, a fák is virágoznak, a patakokban még folyik a víz, a fű nincs kiégve, a lárvák látványosan dolgoznak pillangókká válásuk érdekében, a forrásokban van víz. A madarak énekelnek, az ebihalak cikáznak. Minden él és mozog.
Ebihalak egy erdei pocsolyában
Idén a Börzsönybe indultunk, az eredeti tervektől eltérően nem tömegközlekedéssel. Kóspallag volt a kiindulási- és érkezési pont, közben nagyot sétáltunk Nagyirtáspuszta és Márianosztra érintésével.
Bár húsz kilométer helyett harmincat gyalogoltunk, az út kétharmada majdnem végig vízszintes, de legalábbis nem durva emelkedő. Az út végére azért elfáradtunk.
Kisinóci túristaház - kép: Krumpli Béla
Kóspallagon a Kisinóci turistaháznál hagytuk az autót, hosszú ideig ez az utolsó sör, kávé és egyéb beszerzési forrás. Az erdőben ilyen nincs, a fent említett erdei huncutságokból annál több. Nagybörzsönyig hamar eljutunk, mázlink is van, mert éppen indul a kisvonat, aminek a puszta bámulása is örömmel tölti el az embert. Minket legalábbis: ha ilyet látunk, azonnal haptákba vágjuk magunkat, és addig nézzük, míg el nem tűnik a szemünk elől, és még utána is egy kicsit. Most is megfeledkeztünk magunkról, fotó nem készült. Szerencsére a környéken van még látnivaló, turistaházból több is, patak is, meg olyan vasúti csúcsfordító, amiből csak három van kerek e világon. Peruban, Szlovákiában, meg itt, Magyarországon egyedüliként. Ezzel az elmés szerkezettel tudja a kisvonat leküzdeni a viszonylag nagy szintkülönbséget.
Mi gyalogosan küzdjük le, az út első komolyabb emelkedője ez, végre érezzük, hogy kirándulunk. Talán így is rövidebb idő alatt érünk fel, mintha vonattal mennénk. (Persze mennénk mi vonattal, de igazság szerint picit késtünk, a vonat már elindult.) Nagyirtáspusztáról laza sétával érünk le Márianosztrára. Az egyház és fegyház egymás tőszomszédságában, fura látvány: a börtönnek tornya van, a templomnak börtöne. (Közelebb kerülve kiderül, hogy tényleg a zárdából lett a börtön, és valóban egymáshoz vannak építve.) A rabok kint lehetnek, valószínű, valamilyen meccs van, nagy a kiabálás, messzire elhallatszik. Márianosztra takaros település, faluházzal, bisztróval, étteremmel, fagyizóval. Úgy látszik, mindezt eltartja az egyház és a fegyház látogatóközönsége. Mi csak megcsodáljuk, ami utunkba esik, tudván, hogy az út egyharmada még előttünk van, nem nagyon van erőnk alaposan körbejárni.
Innen ugyanis az út szinte végig emelkedik Kóspallagig. Előbb hosszasan tekereg Márianosztra fölött, bőven van lehetőség bámulni a távolodó falut, vagy csodálni a kilátást. Körben hegyek, erdők, minden zöld. Az erdőben madárfütty, béke. Kóspallagon focizó srácok, nyugodt kora este, csak az autó van nagyon messze. A lábunk már lázadozik, sok volt ez neki. De megcsináltuk.
Márianosztra és Kóspallag között
