A Zsolnay-villa - kép: Krumpli Béla
"Micsoda szégyen, hogy ezek a remek dolgok oly sokáig ismeretlenek maradtak! (...) Nevetséges, hogy cseh házalóktól kell vásárolnunk, csak azért, mert sejtelmünk sincs róla, mit kaphatunk itthon."
Ezeket a mondatokat József főherceg mondta, amikor 1875-ben Pécsett járt, és meglátogatta Zsolnay gyárát.
A Zsolnay gyár ma már nem ugyanaz, mint amit a főherceg látott. Helyén viszont létesült egy kulturális központ, ami nem csak Magyarország-szerte egyedülálló, hanem meggyőződésünk, hogy ott van az európai top 10-ben is. Egy olyan hely, amit ha meglát az ember, a Józseféhez hasonló szavak jutnak eszékbe, hiszen roppant látványos és tanulságos része az egész országnak. Reszketve kellene mindenkinek Pécsre, illetve a Zsolnay negyedbe vágynia. Ami Párizsnak a Parc de la Villette, az Magyarországnak a Zsolnay negyed.
A Zsolnay-villa - kép: Krumpli Béla
A negyedet sok-sok viszontagság után 2010-re újították fel, lebontották a használhatatlan és csúnya műhelyeket, és új épületeket építtettek.
A területnek soha nem volt egységesen elképzelt terve, az épületek a gyár növekedésével párhuzamosan folyamatosan alakultak. Steindl Imre, amikor először járt Zsolnayéknál, megállt a felső udvar lépcsőjén, és a fejét csóválva mondta: Micsoda stílus, micsoda stílus, no, de azért szép.
A központ a stílusok szempontjából ma sem egységesebb, az összképből mégsem lóg ki semmi. Az új épületek úgy illeszkednek a régiekhez, hogy bármerre nézünk, újabb és újabb látnivalót fedezünk fel. Izgalmas vonalvezetés, szögek, beékelések és anyagok. Ezek egyrészt jól érzékeltetik azt az összevisszaságot,, ahogyan a régi és új szervesen illeszkedik egymásba. Másrészt letisztultságuk, modernségük kiemeli a régiek díszességét. Az új falak semleges színe mellett jól érvényesülnek akár a színes Zsolnay kerámiák, akár a égetőműhelyek téglái. A terület aszerint is más-más képet mutat, hogy honnan közelít az ember egy belső udvarhoz, egy lépcsőhöz. Hogy a teraszok közül melyikre ül ki, és a házakat melyik irányból kerüli meg. Mindezek felfedezésére egy nap is alig elég.
Gyerek-foglalkoztató a Fogadó épületben - kép: Krumpli Béla
A kulturális negyedben minden korosztály igényeit kielégítik: a gyerekek számára interaktív varázsteret építettek, de van itt planetárium, látványmanufaktúra és boltok utcája.
A boltok utcája - kép: Krumpli Béla
Jelenleg három kiállítás mutatja be a gyár múltját: Zsolnay Vilmosék egykori lakóházában van a Család és gyártörténeti kiállítás, illetve itt nézhető meg a Rózsaszín Zsolnay kiállítás is. Zsolnay Vilmos lányáék, Sikorski Júliáék egykori otthonában helyezték el a Gyugyi-gyűjteményt.
A Gyugyi-gyűjtemény - kép: Krumpli Béla
A negyed része a pár száz méterrel feljebb,a gyárral közvetlenül szomszédos magaslaton épült Zsolnay Mauzóleum.A családi temetkezőhelyen ma már csak Zsolnay Vilmos, és felesége, Bella Teréz, illetve Miklós fiúk földi maradványait találjuk. A család többi tagja, miután a kriptának hosszú ideig nem volt gazdája, vandál pusztítások áldozata lett. Földi maradványaikat végül 1986-ban átszállították a pécsi dísztemetőbe.
A Zsolnay-mauzóleumhoz vezető sétány - kép: Krumpli Béla
Zsolnay Vilmos egy kis manufaktúrából hozta létre az ország egyik leghíresebb gyárát. A kerámiagyártás lett a szenvedélye, a technikák tökéletesítésére, a fejlesztésre áldozta egész életét. Őt követte a családja, akik szintén lemondtak személyes vágyaikról, és követve apjuk példáját szintén a családi vállalkozásnak éltek. A család az államosításkor elvesztett mindent, a rendszerváltásig nem léphettek be át a gyár területére, és a rendszerváltáskor sem kapták vissza egykori tulajdonukat.
A Zsolnay-mauzóleum belső tere - kép: Krumpli Béla
Miután lelkesedésünk határtalan, és tényleg meggyőződésünk, hogy ezt mindenkinek látnia kell, a Zsolnay negyedről és családról még írunk egy két bejegyzést. Folyt. köv.
Forrás: Zsolnay Teréz, M. Zsolnay Margit: Zsolnay, és zsolnaynegyed.hu
A rózsaszín gyűjtemény - kép: Krumpli Béla
