A pocem - kép: Krumpli BélaAz az igazság, hogy Noszvaj nevezetességeiről mit sem tudtunk. Mint már írtam, a hasunk vitt oda, no meg a kíváncsiság, hogy megnézzük magunknak a
Nomád Hotelt, és Baloghékat.
A falu határából láttuk meg azt a fura képződményt, és azonnal elindultunk felfedezni. Túljutottunk az első akadályon (nem rettentünk vissza attól, hogy úgy tűnt, mintha laknák a barlanglakásokat), és sikeresen vettük a másodikat is: bemerészkedtünk az első kettőbe, sőt, tovább is mentünk.
Emeletes barlangok - kép: Krumpli Béla
Így kerültünk a
Farkaskői alkotótelep kellős közepére, és csíptük el a bezárás előtti utolsó pillanatban Horvát Ottó szobrászt, aki körbevezetett bennünket, és válaszolt a fogyni nem akaró kérdésözönünkre.
Lakások és melléképületek - kép: Krumpli BélaMerthogy a falu délkeleti részén, az egykori szegénysoron lévő "épületek" igen inspiráló létesítmények, amelyek nem csak a művészekét egykor, hanem a látogatók fantáziáját is beindítja, és egyszerre rengeteg dologra lettünk kíváncsiak. Milyen lehetett kőbe vájt helyiségekben élni? Hol laktak, hol aludtak, mire szolgáltak a külső helyiségek? Egyáltalán, miért kezdték el kivésni a dombot?
A telep - kép: Krumpli BélaAz első lakások a 17 század környékén jelenhettek meg, de tömegesen a 19. század elején faragták ki, miután a kőkitermelés nyomán maradt vájatokat kis igazítással, faragással könnyen átalakítani lakhellyé. A barlanglakások az idő teltével tovább szaporodtak, az elszegényedés sok családot kényszerített arra, hogy maga faragja a sziklába a kis, egyszoba-konyhás házát. 1862-ben 64 család lakott pincelakásban, 1930-ban 70 barlanglakásban 249 személy húzódott meg. Volt olyan időszak, hogy Noszvaj lakosságának 30 százaléka pincelakásban élt.
A házak belseje úgy nézett ki, mint egy klasszikus parasztház, rendes, szobákkal, amelyek szögleteit mintha szögmérővel mérték volna ki, meszelt homlokzattal. Az udvaron ólakkal, amelyeket szintén a puha riolittufából vájták ki.
Pontos derékszögek - kép: Krumpli BélaAz akkori kormány az 1960-as években számolta fel a telepet, mondván, hogy Magyarországon senki nem lehet olyan szegény, hogy barlangban lakjon. A lakásokban a következő években hajléktalanok húzták meg magukat, míg közel két évtizede megtetszett néhány művésznek, és elhatározták, hogy alkotóteleppé alakítják.
Új tereket faragtak - kép: Krumpli Béla
Az akkor még málladozó, romos területet az évek során kitisztították, betemetett udvarokat ástak ki, oromfalakat bontottak és építettek, összenyitották az egyes tereket, illetve újakat is faragtak. Az új helyiségeket különböző funkciókkal látták el: van akusztikus terem, ahol a falakba vájt üregekben speciális hanghatásokat lehet elérni. Ma már üveghuta is van a telepen, meg műterem.
Az egész telepet csuda izgalmassá tették a kanyargó, szépen ívelő falakkal, oszlopokkal, boltívekkel, lépcsőkkel. Ráadásul csomó mindent ki lehet próbálni: az akusztikus teremben lehet énekelni, vagy morogni (férfiak előnyben, a mély hangokra rezonál igazán szépen), a különböző, ide, ezekbe a terekbe készített installációkat, szobrokat, műveket meg lehet érinteni, illetve valószínű, órákig lehet figyelni a fényt, amint utat tör magának ezekben a terekben, és óráról-órára változik. Ez utóbbit csak elképzelni tudtuk, annyi időnk nem volt, hogy ezt is megtapasztaljuk.
Provokáljuk a hangot az akusztikus teremben - kép: Krumpli Béla
Az alkotótelepre most már évente hívnak meg a világ különböző pontjairól szobrászokat, festőket, tájépítészeket, zenészeket, üvegműveseket, és egyre többen vannak olyanok, akik önként jelentkeznek az alkotótáborokba.
Inspiráló terek - kép: Krumpli Béla
Ma már a falu is felkarolta őket, sőt, úgy tűnik, a helyieknek nem a település szegénynegyede jut eszükbe ha a Farkasdűlőre gondolnak, hanem egyenesen büszkék a helyre.
A fürdőszobát bármikor elfogadnánk - kép: Krumpli Béla
