Átjárás a Bencés gimnáziumból az apátságba - kép: Krumpli Béla
Vicces úgy megérkezni egy fesztiválra, hogy az embernek nincs se szállása, se belépője, se különösebb helyismerete. Miután azonban egy óránk volt eldönteni, hogy megyünk-e, majd lemondani az aznapra szervezett meglepetés mulatságot, meg összepakolni, mindenen nem lehetett problémázni. Így is pont elég volt az a néhány, utólag butának tűnő kérdés, ami nők esetében szinte mindig a ruházkodásra irányul: mennyire lehet kivágott a póló (a jó ízlés határain belül nincs elvárás), beengednek-e rövid nadrágban a koncertekre (igen), mennyire kell elegánsnak lenni (semennyire). Szóval begyúrtunk néhány rongyot a hátizsákba, beültünk az autóba, én meg arra gondoltam, soha nem volt még olyan, hogy ne oldódtak volna meg a dolgok. Még akkor is, ha ennyire sok ismeretlen tényezőt fiatalabb korában szokott bevállalni az ember.
Aztán Pannonhalmára megérkezvén kiderült, hogy tényleg olyan a hangulat, mint egy fesztiválon, annyi különbséggel, hogy a résztvevők átlagéletkora harminc feletti volt. De ugyanúgy mindenki hátizsákos és rövidnadrágos, szállásunk nem csak nekünk nem volt, és többen értetlenkedtek amiatt is, hogy a jegyek már elfogytak. A visszatérő vendégek ezt nem nagyon értették, hiszen a korábbi években a helyszínen is lehetett még vásárolni. Most viszont csak a remény maradt, hogy a koncertek előtt valóban mindenkinek jut pótjegy, dehát hol ne reménykedjen az ember, ha Pannonhalmán nem teszi azt.
És valóban, a dolgok hamar rendeződtek: szállás került a nemrég átadott Szent Jakab Házban, és befértünk az első koncertre is. És útközben megállapíthattuk, hogy ha el sem hagyjuk a kicsit tágabban vett monostori területet, két nap alatt akkor is minden percünket be kell osztanunk, hogy ne maradjon ki semmi. Kicsit el is csodálkoztunk, hogy Pannonhalma ennyire izgalmas terület.
Koncertre várva - kép: Krumpli Béla
Mert először is ott volt az ország legcsaládiasabb hangulatú fesztiválja, amely egyúttal az egyik legigényesebb komolyzenei fesztivál is. A Főapátságban kilenc éve, minden augusztusban megtartják a háromnapos Arcus temporum rendezvényt. A fesztivál a különböző zenei korszakok egy-egy neves képviselőjét köti össze egy mai zeneszerzővel, az ő műveiket szólaltatják meg neves hazai és külföldi előadók. A szervező, Varga Mátyás atya, saját vallomása szerint zenei "időíveket" szeretne megrajzolni, amelyek a párbeszédre és egymás kölcsönös értelmezésére épülnek. A meghívott zenészek külön, erre az alkalomra készülnek, próbálnak, sokszor a zeneszerző irányításával. Igen ritkán hallható darabok is megszólalnak, neves művészek előadásában, akik - ha éppen nem adnak elő - ott mozognak a közönséggel együtt. Esznek, isznak, hallgatnak, és láthatóan élvezik az egészet. Márpedig a jókedv minden művész előadásán érezhető, így tehát az a három nap igazi örömünnep.
Az apátság könyvtára - kép: Krumpli Béla
A koncertek különböző terekben vannak, a tornateremtől a kápolnán keresztül a könyvtárig. Egyik izgalmasabb, mint a másik. Hogy a közönségnek esélye se legyen unatkozni, a koncertek közötti időben filmeket nézhet, esténként performance-okon és installációkon lehet részt venni. Tavaly a Park in progress ide tervezett és rendezett előadásán. Hat európai ország mindenféle művésze utazgat Európán belül, hogy különböző zöldövezetekben, egy-egy hét alatt hozzanak össze valamilyen közös, helyhez köthető, környezettudatos performance-t. Pannonhalmán a közönség a sötét arborétumban botorkált a különböző világítással, zenével, mozgással kiemelt helyszínek között. Nem mindegyik volt egyformán izgalmas, de összességében az éjszakának, a növényeknek, a hangnak, a mozgásnak olyan arcát láttuk, amelyek meseszerűségükkel, törékenységükkel feledhetetlenné tették az egészet.
Az apátsági kerengő boltozatos mennyezete - kép: Krumpli Béla
Aztán ott van a Főapátság, mint a modern építészet egyik hazai fellegvára. Merthogy Pannonhalma az elmúlt évtizedben megújult, ráadásul követte azt az évszázados hagyományt, miszerint a szerzetesek mindig az adott kor legrangosabb építészeivel dolgoztak együtt. Így a régi korok stílusai mellé modern épületek születtek: a román kori bazilika, a hozzá kapcsolódó gótikus kerengő, a monostor barokk épületei, a klasszicista könyvtár és torony jellegzetes sziluettje mind az adott kor legmagasabb építészeti és technikai színvonalán épültek. Ahogy a szerzetesek vallják magukról, " a régi korok építészeti stílusai mellett feltűnhet a kortárs építészet markáns jelenléte. Mindez azt sugallhatja, hogy olyan közösség él itt (olyan közösség a „megrendelő”), amely kész az idő változásával való együtt haladásra, és nyitott a jelenre." Ennek köszönhető tehát, hogy az utóbbi években is olyan épületek készültek, amelyek magunkon hordozzák a kortárs építészet letisztult világát, amely szervesen kötődik az egyszerűséget kedvelő szerzetesi életmódhoz."
Feljárat a Viator étterembe - kép: Krumpli Béla
Majd következik a Viator, ami szerintem az ország legmodernebb étterme építészetileg. Gasztro szempontból is benne van a TOP50-ben. A modern technika és hagyomány érvényesül itt is - külön itt írtunk róla.
Zarándokszállás - kép: szentjakabhaz.hu
A Szent Jakab vendégszállás is Pannonhalma időtálló modernségét bizonyítja. Öt épületből áll, ebből négyben lehet megszállni, az ötödikben vannak az irodák, az étkező, kis teakonyha és közösségi terem, mellettük pedig az erdei kápolna. Mindez természetesen az erdő szélén, a Cseider völgyében egy hatalmas területen, hogy mindenkinek legyen lehetősége elmélyednie, meditálnia, vagy éppen társaságban eltöltenie az időt. Talán mondanom sem kell, nagyon baráti áron - a zarándokokat segíteni szokás, nem kifosztani.
Levendulasorok a fűszerkertben - kép: Krumpli Béla
Az arborétum külön kis világ: egy egész napot is el lehet bolyongani benne, aki szereti a növényeket, soha nem unja meg. A fesztivál idején, a nagy melegben amúgy is jól esett elbújni a fák között, megnézni a Parkinprogress tereit világosban is. Vagy a fűszerkert növényeit szagolgatni. Engem teljesen elbűvölt a hatalmas levendula és kakukkfű-mező látványa, ha nem lett volna annyira szoros a program, akár egy egész napig is el tudtam volna üldögélni bármelyik pontján.
Az apátság megtekintése vezető nélkül nem lehetséges, ám a bő kétórás program végig nagyon izgalmas, érdekes. Kis bemutató filmmel kezdődik, majd végig vezet a monostoron, a bazilikán, kis, belső kápolnákon, egészen a könyvtárig. A séta a fogadóépületben kezdődök, a turisták idáig hajthatnak fel autóval, a világörökség részét képező apátság csak gyalogosan közelíthető meg az út mentén, vagy a szintkülönbséget áthidaló fából készült, szimbolikus híd-ösvényen. A fogadóépület 2004-re készült el, a kővel burkolt, visszafogott tömb főhomlokzatán az ablaksávok keresztet formálnak – bár a tervező, Skardelli György bevallása szerint ez eredetileg nem is volt szándéka.
A látogatóközpont és a parkba vezető gyalogoshíd - kép: Krumpli Béla
Bár a séta során az apátság jelentős részét bejárjuk, bennem egy kis hiányérzet mégiscsak marad: szívesen megnézném, hogy, hol élnek a szerzetesek. persze, én sem szeretnék rárontani senkire, és valószínű, biztonsági okokból sem mutatják meg a főapát szobájának ablakát. Viszont egy szobát talán be lehetne rendezni a látogatók számára: olyan bútorokkal, amilyenek között töltik a mindennapjaikat. Néhány személyes tárggyal, bizonyára nincs sok, de ami van, az érdekes lehet.
A Pannonhalmi Apátsági Pincészetre szintén érdemes időt szentelni, nem csak a borok miatt, bár néhány bor igazi meglepetés volt, az én személyes kedvencem a Salvé habzóbor lett. A borászat épülete is az újak közé tartozik, a 2003-ban átadott borászat az antik és középkori pannonhalmi szőlőkultúrát éleszti újjá. A méretes épület nagy része a dombba rejtőzik, kívülről csak néhány egyszerűen formált, kővel burkolt kubusos tömeg jelzi. Nyári estéken ki lehet ülni a teraszra,és bámulni a messzeségbe. A borok, a társaság, a nyugalom -mind-mind olyan élmény, amelyet sokat fogunk még emlegetni.
Ha az ember annyira felkészületlenül indul el Pannonhalmára, ahogy mi is tettük, reggelizni a városban lehet. Van pékség, bolt, sőt, amikor mi ott jártunk, mini-piac is volt, legnagyobb örömünkre. Buszmegállóban, parkban, útszélén enni egy fesztiválozónak meg se kottyan.
Ha idén csak annyival több új ember érkezik a fesztiválra, mint tavaly, már nem jut mindenkinek pótjegy - hacsak nem változnak a helyszínek. Bár a programról még nem lehet tudni semmit, az eddigieket nézegetve idén sem lesz érdektelen a ráadásul 10 éves fesztivál. Érdemes lesz időben lefoglalni a jegyeket.
Az Ezeréves Pannonhalmi Bencés Főapátság és természeti környezete 2013. januárjától hungarikumnak minősül.
