Rólunk

Magyarország jó hely. Szép településekkel, jó emberekkel. Erdőkkel, völgyekkel, hegyekkel. Folyókkal, tavakkal, forrásokkal. Kastélyokkal, templomokkal, romokkal.

Egy blog arról, hogy miért érdemes Magyarországon turistáskodni.

johelyek(kukac)gmail.com

Facebook oldal

Itt is megtaláltok:

Ha követni akarod

Miskolcra egy fél nap már nagyon kevés

2013.02.05. | leopolderika | 2 komment

Címkék: Miskolc

miskolc_1.jpgMiskolc belvárosa - kép: Krumpli Béla

Miskolcról, úgy a városról általában, én még nem hallottam jót, Miskolcot a kedvenc városok között emlegetni nem divat. Ha azt mondom Miskolc, azt mondod Avas, és ezzel mindketten tudjuk, hogy több szót nem érdemes vesztegetnünk rá.

Valahogy hasonló gondolatokkal érkeztünk mi is a városba, pusztán átutazóként. A helyi újság gyors beszerzése után már fel is ültünk a villamosra, és indultunk Lillafüred irányába. Örültünk, hogy a villamos gyakorlatilag átszeli a várost, így jól megnézhetjük a rettenetet, de nekünk, szerencsénkre, nem kell abban részt vennünk. Aztán hamar kiderült, hogy mekkorát tévedtünk.

A nyaralást azonnal újraterveztük, beiktattunk egy miskolci napot, ami persze csak fél nap lett, abban is volt piacozás (mert az nekem kell), gyaloglás a majdnem pusztában (mert rosszul mértük fel a távolságokat), ebéd (mert éhesek voltunk) és még Miskolctapolca is. És bármilyen hihetetlen, Miskolcra ennyi ma már nagyon-nagyon kevés.

miskolc_4.jpg


Az már a villamosból látszott, hogy csak a fő utca megér egy sétát, a maga sajátságos formájú átjáróházaival, azok kis belső udvaraival, terecskéivel, kávézóival. Aztán a városban sétálva kiderült, hogy a Szinva patakot is rendbe tették, annak partján, egy egykori parkoló helyén, a belvárosban alakították ki a miskolciak egyik kedvelt terét, a Szinva teraszt. Úgy egyáltalán, az látszik a városon, hogy átlépett saját zavaros, sokszor ráerőszakolt identitásán, és a sok erőltetett fejlesztés után igyekszik megtalálni önmagát. Nem is akárhogyan.

miskolc_7.jpgDiósgyőr, Vasas Művelődési Központ - kép: Krumpli Béla

Miskolcnál a 19 század végéig Diósgyőr is jelentősebb településnek számított, de a 20 század elején sem volt több, mint egy kisváros. A régió központja Trianonig Kassa volt, Miskolc szerepe ezt követően növekedett meg. A városra rászakadt a feladat, ami a II. világháborút követően csak növekedett. 1949-ben összevontak 11 települést*, így az ország második legnagyobb városává vált, a köztudatban Miskolc egyenlővé lett a nehéziparral és a lakótelepekkel. A mesterséges fejlesztés a rendszerváltáskor megakadt, a város elvesztette gazdasági fontosságát. Ott maradt egy csomó kiüresedett gyárépülettel, a szocializmust ünneplő szoborral és egyéb emlékkel. És bármit is tesz Miskolc, az ő történetébe már végérvényesen beleépült az elmúlt húsz évet megelőző negyven év is.

miskolc_6.jpg

Szinva-terasz - kép: Krumpli Béla

A városnak nem kis feladatot jelentett kigondolni, milyen utat választ a továbblépésre. A város központja egy kisvárosnak épült, ám ma egy nagyváros központjaként kell szolgálnia. Nincs hagyományos főtere, ezt a szerepet a nyolcvanas éveke elején sétáló utcává alakított Széchenyi utca látja el. A belvároson átfolyó Szinva patak partján valaha létezett egyfajta közösségi élet, ám az iparosítás következtében a patak vize szennyvízzé vált, amit aztán inkább befedtek.

A városban az utóbbi években nagyszabású rehabilitáció kezdődött. Felújították és meghosszabbították a várost átszelő villamosvonalt, felújították a Széchenyi utcában a házak többségének homlokzatát. Megújult a város egyik fő vonzerejének számító, miskolctapolcai Barlangfürdő, és jelenleg zajlik a Diósgyőri vár rekonstrukciója is. Azt ígérik, 2014-re a rom helyett egy, a régi kort idéző Diósgyőri Várat kereshetnek fel a látogatók. Idén tavaszra elkészül a fő utca teljes burkolat cseréje, és tervek születtek az Avasi kilátó felújításra is.

miskolc_5.jpg

A város bevállalta, hogy csatlakozik a nemzetközi Green City Mozgalomhoz, ami igen komoly vállalásokat jelent a város számára, ám egyelőre úgy néz ki, tartja magát ezekhez.

Miskolcból tehát nem láttunk túl sokat, de amit igen, az meggyőzött bennünket, hogy hamarosan vissza kell térnünk a városba. Egyszer télen, hogy színházba is el tudjunk menni, és aztán nyáron, mert túl azon, hogy oda már tényleg nagyon közel van a pisztrángtelep, ilyen almákat is lehet kapni a piacon:

nyari_almak_455.jpg

Tíz éve szeretnék ilyet enni, de Budapesten még soha nem láttam. Könnyen sérülő, barnuló nyári alma, gondolom, nem éri meg elhozni a piacra, nem mutatna jól a pulton.


Ráadásként itt olvasható egy remek blog Miskolcról.

A bejegyzés trackback címe:

https://johely.blog.hu/api/trackback/id/tr944834353

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nem nagyon van olyan város amire elég egy fél nap.

Nagyon kicsi városnak kell lennie ha elég.
Hát igen, a kívülállónak valóban ez jön le. De nézzünk már egy kicsit távolabbra is, pl. Miskolctapolcára, a turizmus "központjára". Na ez nem nevezhető annak. Lehet, hogy a belvárosra elmentek a milliárdok, de mi van a sok bedőlt projekttel, Tapolca pusztulásával, a rengeteg ígérettel. Csak körül kell nézni most Tapolcán, látni ahogy SEMMI sem történt a pusztuláson kívül. Szomorú vagyok, hogy ezt kell írnom, ez lenne a "nagyszabású rehabilitáció"?
süti beállítások módosítása