Kőszeg - kép: Krumpli Béla
Mi vagyunk azok a turisták, akik nem szoktuk agyontervezni az útjainkat. Sokszor az is szinte az utolsó percben dől el, hogy hová utazunk, és arra is volt már példa, hogy izgulnunk kellett, kapunk-e szállást, mert annyira kicsúsztunk az időből.
Ez nekünk jó, mert így vagyunk összerakva, nem töltünk el hosszú órákat a tervezéssel, és úgyis mindig mindent látunk, amit éppen be tudunk fogadni. Persze néha meg nem jó, mert a helyszínen derül ki, hogy például februárban alig van nyitva valami, ez az a hónap, amikor a farsangi forgatag és a Húsvéti ünnepek között látszólag éppen nem történik semmi.
Amikor február utolsó hétvégéjén megérkeztünk Kőszegre, akkor pont ez volt: minden zárva, a feliratok szerint legkorábban március 15-én kezdenek el nyitni a látogatásra érdemes helyek. Elsőre ijesztő is volt, hogy mit fogunk csinálni négy napig egy elég kis városban, de aztán jött a havazás, egy-két múzeumot mégiscsak nyitva találtunk, megismerkedtünk egy-két nagyon jó emberrel. Azaz ismét kiderült, hogy ha látszólag semmi nincs, akkor is történhetnek izgalmas dolgok.
A Jurisics vár ködben - kép:Krumpli Béla
Például volt időnk, így benéztünk egy virágboltba, a Virágudvar, Ökokert és Műhelygalériába, amely úgy hirdette magát, mint ahol helyi termékeket is lehet vásárolni. Kíváncsi voltam a kínálatra, ami aztán minden várakozásomat felülmúlta. A műhelygaléria télen ugyan csak boltként működik, de a környékbeli termelők, művészek munkáját ilyenkor is megtalálni. Az Írottkő Natúrpark településeiről származó termékek között találunk mindenféle díszt, de van méz, lekvár, és gesztenyéből készült finomságok. És ha valakinek ez sem elég, ott a házigazda, Bakos György, aki az elmesélt történetei alapján az egyik legaktívabb helybéli lehet. Végzettségét tekintve kertész, ifjúként a textilgyár kertészeként kezdte. Azt mondja, két citromfáért maradt ott, mert akkoriban Magyarországon még kuriózumnak számított a déligyümölcs fa, a textilgyárban pedig történetesen kettő is volt, őt pedig nagyon izgatták. Aztán elkezdett szervezkedni a városban, és nem maradhatott kertész, mert aminek nekikezdett, az hamarosan sikeres lett, így találtak neki máshol helyet. Ifjúsági házat nyitott, aminek már a rendszerváltás előtt híre futott külföldön is. Aztán átkerült a Jurisics várba, elindította a Várszínházat. Közben aktív tagja a helyi fúvószenekarnak, amely 1860-tól folyamatosan működik a városban. Évente többször koncerteznek a mai napig, januárban pedig ők szervezik a legsikeresebb bált. Ha még ez sem lenne elég, társadalmi elnöke az Írottkő Natúrparknak. Ezen felül gazdálkodnak a biokertben, a zöldségeken és fűszereken kívül évente 10 ezer virágpalántát nevelve, és vezetik a kis műhelygalériát. Tőle tudtuk meg azt is, hogy Kőszegen februáron kívül mindig van élet.
Jurisics tér, balra a Városháza - kép: Krumpli Béla
Amúgy a városban az utóbbi években folyamatos felújítás zajlik, most már csak a Jurisics vár van hátra, na meg a Hősök kapuja, állítólag idén nyárra ezek is készen lesznek. Ennek eredményeképpen gyönyörűen helyre van állítva a belváros. Vidám, színes apró és kicsit nagyobb házak, minden második műemlék. Kőszegen van az ország legrégebbi városháza, az ország talán egyetlen olyan épülete, amely építtetésétől máig megőrizte eredeti funkcióját. Szintén itt van Magyarország egyik legrégibb szállodája, az Arany Strucc, létéről már az 1700-as elöljárósági jegyzőkönyvek is tanúskodnak. Az épületek története mindenhol leolvasható a házakra szerelt táblákról – csak győzze az ember megjegyezni a sok információt.
Jobbra az Arany Strucc hotel, étterem és cukrászda - kép: Krumpli Béla
A város tele van keskeny kis sikátorokkal, terecskékkel, beugrókkal, amelyek felfedezése mindig örömmel tölti el az embert. Minden pillanatban résen kell lenni, hiszen hol a város legkarcsúbb háza, amely alig szélesebb a bejáratnál, hol egy gyönyörű barokk házsor, hol egy lepusztulóban lévő, egykor sokkal szebb napokat villa kerül az ember elé. Akármelyik német kisvárosban is lehetnénk, ha már feltétlenül bennünk van a hasonlítgatás kényszere, pedig Kőszegnek nem lenne szüksége ilyesmire.
Miután másfél napig róttuk a várost újabb és újabb építészeti csodák után kutatva, elindultunk felfele, a Alpok aljára, ám a kirándulást végül feladtuk. Miután térdig érő hóban utat tapostunk a Szulejmán kilátó lépcsőin, majd elindultunk a Királyvölgyén felfele, hamar beláttuk, hogy az erdőben már nem boldogulunk hosszabb távon, így visszafordultunk. Útközben kiderült, hogy mégiscsak nyitva van a Bechtold István Természetvédelmi Látogatóközpont, amelyben a környék jellegzetes élővilágát mutatják be. Az ilyen kiállításokon mindig elcsodálkozom, hogy itthon is mennyire színes madaraink vannak, sőt, lehet, hogy bennem egy madarász is elveszett. A nagy tarkaharkályt, vagy gyurgyalagot, szalakótát, gyöngybagolyt, őszapót és társaikat elnézve olthatatlan vágyat érzek arra, hogy kiköltözzem az erdőbe, és közelebbről is megfigyeljem őket. A kiállítás ráadásul interaktív, ami természetesen nem csak a gyerekeknek okozhat örömöt. Jómagam is hatalmas lelkesedéssel próbálgattam, hogyan lehet cseresznyére „harapni” a meggyvágó csőrével, vagy a fakopáncsnak mennyire kell ügyeskednie, míg kihúzza az odúból a kukacot. Mi is elég sok időt töltöttünk bent, gyerekkel szerintem két-három órás program. Ráadásul olyan, amit a felnőttek sem unnak el. A központ körül élményösvény és arborétum is található, amiből mi a nagy hó miatt sokat nem láttunk, bár a madarak már nagyon trilláztak a tavasznak.
Gyógynövényszárító az Arany Egyszarvú padlásán - kép: Krumpli Béla
A városban csak egy patikamúzeum, a Kőszegi Patikamúzeum "Arany Egyszarvú" Patikaháza volt nyitva. Az 1743-ban jezsuiták által alapított hányattatott sorsú kőszegi "Magyar Király" (korábban "Arany Egyszarvú") patikát a teljes berendezéssel és felszereléssel az utolsó tulajdonos 1910-ben eladta az Iparművészeti Múzeumnak.
Dr. Szigetváry Ferenc kitartó munkájának köszönhetően végül a Semmelweis Múzeum, Vas megye Tanácsa és az Iparművészeti Múzeum megegyezett, hogy amennyiben megfelelő helyet tudnak biztosítani a bútorzatnak, akkor azt visszahozzák eredeti helyére. Kőszeg Város Tanácsa rendelkezésre bocsátotta az eredeti épületet, azt helyrehozták, az Iparművészeti Múzeum szakemberei újrarestaurálták a jezsuita bútorzatot és 1982-ben megnyílhatott Kőszegen "Arany Egyszarvú" Patikamúzeum. A közelmúltban ismét felújították az épületet. A padláson található a drograktár, lent pedig a patika eredeti berendezése, és felszerelése. Gyönyörű tárgyak, mindenképpen érdemes megnézni.
Ottlik három évet töltött itt - kép: Krumpli Béla
Elsétáltunk persze az iskoláig, amelyik a határon van. Kőszegen az Ottlik kultusz nem nagyon érhető tetten, mindössze egy könyvesbolt* és egy sétány jelzik, hogy valaha is köze volt a városhoz. No meg az iskolában van egy emléktábla. Az épület szabadon látogatható, mi legalábbis egy lelket sem láttunk. Állítólag van egy kapus néni, aki sokat tud mesélni, mi akkor még nem tudtuk, hogy őt mindenképpen érdemes megkeresni. Az is később derült ki, hogy a városban nem nagyon szeretik Ottlikot. Valószínű beigazolódni látszik részben Béla elmélete, miszerint ha az ember először felnőtt fejjel olvassa a könyvet, nem lesz igazán a rabja. Másfelől azok a cőgerek, akik tanítottak abban az iskolában, ahová Ottlik is járt, tagadják, hogy mindaz igaz lett volna, amit ő leírt. Meg vannak sértve, úgy érzik, hogy minden szava kitaláció, de legalábbis erős túlzás.
(Folyt. kőszegi szállások és éttermek)
* A főtér sarkán lévő Ottlik Géza Könyvesbolt és Városkapu Antikváriumba mindenképpen érdemes bemenni. A tulajdonostól szintén sok mindent meg lehet tudni, és ha jól kérdezünk, izgalmas könyveket lehet vásárolni. Mi például két vasi szakácskönyvvel lettünk gazdagabbak.
